A benzinkutakon árusított benzint a föld alatt, elásott tartályokban tárolják. Mindegyikben több ezer gallon gáz van. Állomonként legalább kettő ilyen tartály van, és általában mindegyik tartály más-más minőségű gázt tartalmaz. A gáztartályok föld alatti elhelyezése nyilvánvaló problémát jelent: Ha a gáznak egy föld feletti adagolóba (és az autó benzintartályába) kell eljutnia, akkor a gravitációnak dacolnia kell ahhoz, hogy odajusson --, mint egy felfelé folyó vízesés. De a gázt a föld alatti rejtekhelyről az utca szintjére mozgatni nem olyan nehéz, mint gondolná.
A legtöbb benzinkút a következő két szivattyútípus egyikét használja: -- egy búvárszivattyú vagy egy szívószivattyú:
A búvárszivattyúAmint a neve is sugallja, a folyadék felszíne alá süllyed, ahol egy propellerszerű eszközt használ.járókerékhogy felfelé mozgassa az üzemanyagot. A forgó járókerék ferde lapátjai úgy nyomják a vizet, ahogy az elektromos ventilátor lapátjai a levegőt.
A szívó szivattyúelve alapján mozgatja a gáztegyenlőtlen nyomás. A folyadékba csövet helyeznek. A folyadékszint feletti motor elegendő levegőt távolít el a csőből, hogy csökkentse a benzin feletti légnyomást. A motor addig folytatja a levegő eltávolítását, amíg a benzin feletti légnyomás alacsonyabb lesz, mint a gázt a csövön kívül lenyomó légnyomás. A környező levegő súlya felfelé kényszeríti a gázt a csőben, még akkor is, ha a gravitáció megpróbálja visszahúzni. Amikor a levegő nyomása a csőben elég alacsony, a gáz egyszerűen felmászik a föld feletti adagolóba.
A búvárszivattyú fő előnye a szívószivattyúval szemben, hogy a járókerék nagyobb függőleges távolságokra képes a vizet tolni. Mivel azonban a benzintartályok a legtöbb töltőállomáson csak néhány méterrel az adagoló alatt helyezkednek el, a szívószivattyú általában több mint megfelelő az adott feladathoz.
